Csoda a jégen, most magyar módra

Csoda a jégen. Ez a címe annak a filmnek, ami az amerikai jéghokicsapat 1980-as téli olimpián elért sikeréről szól. A főiskolásokból és egyetemistákból álló amerikai együttes rácáfolva minden előzetes számításra, legyőzte a verhetetlennek tartott szovjet csapatot, és megszerezte az olimpiai aranyérmet. A mieink persze nem amatőr és tapasztalatlan társaság, de amit tettek, az csoda.

A magyar jégkorong-válogatott végletekig izgalmas mérkőzésen, 2 perc 51 másodperccel a vége előtt ütött Papp Kristóf góllal 2-1-re legyőzte – tétmeccsen először - a szlovén együttest a bolzanói divízió I/A-világbajnokság szombati zárásán, ezzel ismét feljutott a 16 csapatos elitbe.

Ezen kívül az is először fordult elő, hogy sikerült kiesést követően egyből kiharcolni a visszajutást. Pedig a bolzanói torna az egyik legnehezebb volt, amit valaha rendeztek ebben a divízióban - és a válogatottnál kialakult hangulatról a román meccs előtt és után után, még nem is beszéltünk. A viadal első meccsén a Koreai Köztársaság legyőzte a tavaly még elitben érdekelt Szlovéniát. Ezt követően mégis az ázsiai válogatott esett ki a divízió I/B-be, míg Szlovénia elsőként, már a negyedik fordulóban bebiztosította feljutását. A 17 erdélyi magyarral felálló románok két vereség után a záró napon a feljutásért játszottak, és az olaszok is az utolsó pillanatban mondhattak le az elitbe kerülésről köszönhetően a magyar győzelemnek.

– Óriási amit elértünk, de még fel sem fogtuk a legtöbben. Az, hogy ilyen körülmények között, ilyen teljesítményt tudtunk nyújtani az utolsó két mérkőzésen, szerintem senki nem gondolta volna, a 23 srácon kívül az öltözőben. Azt gondolom, hogy ilyen karakteres csapat nagyon rég volt a magyar válogatottnál. Elképesztő volt ezt megélni, azt meg főleg, hogy az utolsó egy percben ott kellett ülnöm a büntetőpadon – kezdte értékelését Erdély Csanád, a válogatott csapatkapitánya. – A tudásszintje nyilván jobb volt ennek a szlovén csapatnak, de a szíve nem. A szíve nem volt nagyobb. Amilyen bevetődések, blokkolások voltak, amit Bálizs Bence megcsinált ezen a világbajnokságon, az valami frenetikus. Nagyon összekovácsolt minket ez az egy hét. Az utolsó harmadban azt mondtuk egymásnak: „Srácok, írjunk történelmet! Legyünk mi azok, akik egyből visszajutottak az A-csoportba, és megvertük Szlovéniát.” Végül összehoztuk. Nagyon jó a csapat kohéziója, idősebbek, fiatalok. Itt van példának Papp Kristóf aki csak pár éve válogatott, de ő lőtte a mindent eldöntő gólt. Vagy Varga Balázs, aki fiatal kora ellenére szintén nagyon fontos tagja a válogatottnak. De ez mindenkiről elmondható, hogy szépen beleállt ebbe a meccssorozatba, nem volt olyan, hogy valaki kiénekelt a kánonból, végig együtt csináltuk, együtt nyomtuk, és ez lett az eredménye. Itt volt megint 3000 ember Magyarországról, az olaszok ellen is olyan őrületes hangulatot csináltak, ami talán Krakkóban volt utoljára, vagy hazai világbajnokságon. Erre még tényleg kell aludnom egy párat, hogy elhiggyem.

A világbajnokság ideje alatt talán Galló Vilmos nevét hallhattuk legtöbbször, és nem is mindig feltétlenül a jégen nyújtott teljesítménye miatt, pedig azzal egyáltalán nem volt gond.

– Ez egyszerűen szenzációs, nem lehet leírni mit érzünk. Úgy küzdöttünk, mint egy csapat, elejétől a végéig, és ennek meglett a gyümölcse. Itt is szeretném megragadni az alkalmat, és bocsánatot kérni a szövetségi kapitánytól. Egyszerűen hihetetlen, hogy milyen alázat volt benne. Még annak ellenére is, amit mondtam, simán vitte és buzdította a csapatot, lenyelte ami történt. Utólag is nagyon sajnálom ami történt, de megbeszéltük, lezártuk. A történteket nézve lehet, hogy ennek így kellett történnie, ettől még én személy szerint megbántam. De a csapat nagyon egyben volt, és ez a két utolsó mérkőzésen látszott is. Tényleg úgy küzdöttünk, mint egy nagy betűs csapat. Mindenkinek megvolt a dolga, amit becsülettel elvégzett, jók voltak a lövések, visszazártunk védekezni. Ennek így kellett lennie.

Bálizs Bence a legtöbb védést mutatta be a világbajnokságon, minden meccsen ő állt a kapuban. Tette mindezt úgy, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

– Ezért szeretem ezt csinálni. Ezért megéri. Amikor fáradt és nyűgös vagy, amikor nincs kedved felkelni, ez ellensúlyozza azokat a szürke hétköznapokat. Már rég vágytam erre, most végre sikerült. Nagyon jó volt a csapat és én is jól éreztem magam a bőrömben. Ez végig bennünk volt, szerencsére jó nagy golyói vannak ennek a társaságnak, ezt büszkén ki lehet jelenteni. Amikor okosan kellett játszani, amikor rá kellett kapcsolni, tudtunk küzdeni az utolsó pillanatig. Mindenkinek megvolt a szerepe, mindenki alázatosan állt hozzá, egytől-egyig büszke vagyok mindenkire. Még arra is, aki nem játszott, mert elviselte, és úgy állt a csapathoz, ahogy ilyenkor kell. Nagyon büszke vagyok, hogy ilyen csapattársaim vannak.

Először tudta a magyar válogatott vb-n tizenegy vereség után legyőzni Szlovéniát. Papp Kristóf, a történelmi, győztes gól szerzője erre egész életében emlékezni fog.

– Ez hihetetlen, ezt nem lehet így megírni, ez tényleg Isten műve. Még nem is fogtam fel, annyi minden történt velünk ezen a vébén. Az, hogy így össze tudtuk rakni a játékunkat erre a két utolsó, legfontosabb meccsre, ez meg volt írva. Ennek így kellett lennie. Az idősebb játékosok nagyon jó vezérek, mi fiatalok pedig követtük őket. Nagy szerepük van abban, hogy ezekben a kritikus szituációkban akár a Varga Balázs, akár én, elő tudtunk lépni. Óriási csapatmunka volt. Ekkora tét mellett még nem lőttem ilyen fontos gólt. Biztos, hogy örök életemben emlékezni fogok rá. De ez nem rólam szól, ez csapatmunka volt. Az egész hét, az egész torna. Két nagyon kemény meccsünk volt az utolsó két napon, de kiváló kapusteljesítménnyel a hátunk mögött megoldottuk - mondta Papp, aki 2 perc 51 másodperccel a vége ütötte a feljutást érő találatot.

Sárpátki Tamás Ljubljana után most Bolzanóban újra ünnepelhetett.

– Ezt az érmet is odateszem a ljubljanai mellé. Ha valaki a két Lengyelország elleni meccs után azt mondja, hogy első helyen jutunk fel, azt jól kikacagjuk. Mi sem gondoltuk volna, hogy sikerül, holott egyértelműen ez volt a terv. Egyéniségek alkotják ezt a csapatot, tudtunk hozni egy erős szintet az egész világbajnokság során, és mindenki a legjobbját nyújtotta a kapustól a csatárokig.

Sofron István a tapasztalt játékosok közé tartozik, de még ő is a könnyeivel küszködve nyilatkozott.

– Nagyon sok dolog van, amit a mai napig még nem értünk el, de most sikerült. Fel sem fogom igazából, hogy ennek megint a részese lehettem és újra feljutottunk, ráadásul rögtön a kiesés után és első helyen. A szlovén válogatottat sem sikerült korábban tétmeccsen legyőznünk. Pedig az olasz meccs nagyon sokat kivett belőlünk, nekem is alig mentek a lábaim. Azt beszéltük az öltözőben, hogy tényleg nagyon szenvedünk, nem is tudom honnan szereztünk elég energiát az utolsó gólhoz. Nagyon nyomott a szlovén csapat, de Bálizs Bence most is, és az egész tornán a legjobb kapus volt, ez számomra nem kérdés. Ő mentette meg az életünket nagyon sokszor, de mindenki kúszott-mászott, blokkolt és a szerencse most mellénk állt. Sokszor álltunk már a rossz oldalon, amikor a mérleg nyelve nem felénk billent. De most nagyon jó érzés, hogy egy ilyen meccsen, ahol nem is játszottunk túl jól, fáradt volt a csapat, de valahogy meg tudtuk mégis nyerni. El sem hiszem, hogy itt lóg egy aranyérem a nyakamban. Nagyon boldogok vagyunk és nagyon fáradtak. Nekem mindig is az első, a krakkói feljutás lesz a legkülönlegesebb, de ez szorosan ott van mögötte, mert talán senki nem hitt bennünk. Én is úgy érkeztem meg a két lengyelek elleni meccs után, hogy az egész hokitársadalom temette ezt a csapatot. De fel tudtunk állni, és végig küzdve, harcolva, szívvel-lélekkel mentünk, és minden nehézséget legyőztünk. Olyat értünk el, amit eddig magyar válogatottnak nem sikerült: első helyen megyünk az elitbe. Jövőre újra a világ legjobbjai ellen lépünk jégre.

Szabó Bence az érzelmi hullámvasúttól még mindig szédülve mesélt élményeiről.

– Olyan érzelmi hullámvasút volt, hogy mikor Papp Kristóf a gólt lőtte, először sokkot kaptam, aztán majd kibújtam a bőrömből örömömben, majd depresszió, hogy még milyen sok van hátra. Ahonnan elindultunk, Lengyelországból egy hónapja, ide Bolzanóig, egy nagyon durva utazás volt a fiúkkal. Ennek a csapatnak hihetetlen szíve van, és senki sem magáért, hanem a másikért akar nyerni. Mindenki ezt tartotta szem előtt, így mentünk ki minden meccsre. A kapuban Bálizs mindent fogott amit lehetett, mi amikor kellett akkor gólt lőttünk, amikor nem volt szabad akkor nem kaptunk.

A válogatottban most remek elegyet alkotnak a rutinos, közel 30 éves vagy idősebb játékosok, valamint a 2000-es években születettek. Ezt a 32. születésnapját a torna alatt ünneplő és a hat pontjával a bolzanói vb legeredményesebbje, Hári János is megerősítette.

– Nagyon sokat jelent az én korosztályomnak, hogy olyat értünk el, amit előtte nem sikerült a magyar hokiban. Büszkeséggel tölt el, hogy ezekkel a srácokkal ezt az eredményt el tudtuk érni. Ha ma nem is játszottunk jól, volt egy nagyon jó kapusunk, aki a tornán magasan a legjobb kapus volt. Nélküle ma nem lett volna esélyünk. Mi nem játszottunk jól, de ő nagyon jól védett. Viszont sikerült kétszer is jókor gólt lőni, szóval boldogok lehetünk. Ez egy nagyon nehéz feljutás volt. Talán még a krakkói sem volt ennyire nehéz, mert ott olyan olasz válogatott volt, amiben nem voltak külföldiek, egy ukrán válogatott, akik akkor pont kiestek, szóval a lengyeleket kellett megverni a feljutásért és ők akkor jutottak fel a divízió 1/A-ba. Most pedig két nagyon erős csapatot kellett megverni a végén, és ez azt hiszem magáért beszél. A tornán a válogatott körül történt dolgokról még évek múlva is beszélni fogunk, de a történtek után talán nevetni fogunk az egészen. Minden tiszteletem Don MacAdamé, mert ő is amiken keresztülment ezekben a napokban, és ahogy kezelte, nem megsértődve, hanem biztatva a csapatot, odaállva elénk, le a kalappal.

Érdekesség, hogy a négy férfi feljutás mindegyike kanadai kapitány vezetésével történt, sorrendben Pat Cortina – aki a női válogatottat azóta kétszer is felvitte az elitbe –, Rich Chernomaz, Sean Simpson és most Don MacAdam révén.

– A csapat elszántsága egészen kiváló volt, megdolgoztak a játékosok a sikerért. A legfontosabb pillanatban mindenki a legjobbját nyújtotta. Egészen elképesztő kapusteljesítményt nyújtott Bálizs Bence, míg elöl pont a kritikus pillanatokban érkeztek a gólok vagy hátul a védések mellett a jó lövésblokkolások. Ez az, amikor a csapat, az edzői stáb, a szurkolók a helyszínen és otthon is együtt éreznek. Ez fantasztikus - mondta MacAdam, aki kiemelte, nem tud olyan más helyzetet elképzelni, amihez az ilyen feljutás érzése hasonlítható lenne.

A 73 éves MacAdam egyúttal megerősítette, hogy a keddi, világbajnoki címvédő Kanada elleni barátságos mérkőzés lesz az utolsó, amin kapitányként vesz részt, utána hazaköltözik Kanadába.