Marekkel Tibor: Van létjogosultságunk a közösségekben!

Negyedszázad, egy igazi jubileumi évforduló. Emlékszik még a kezdetekre, amikor megfogalmazódott, hogy Dégen is legyen polgárőrség? Honnan jött az indíttatás, mi vezérelte az akkoriakat?

– Dégen már az 1990-es évek közepén volt próbálkozás, hogy a lakosság körében megalakítsanak egy polgárőr egyesületet. Akkoriban én még a szomszédos faluban laktam, Mezőszilasról költöztem Dégre. 1999. április 23-án az önkormányzat és a rendőrség támogatásával a dégi sportegyesület épületében jöttek össze az érdeklődők, úgy 15-en,  hogy létrehozzák a Dég Közösségi Polgárőrség Egyesületet. Én ebből akkor még kimaradtam, csak pár hónap múlva csatlakoztam, viszont rövid idő múlva már elnök-helyettesnek választottak meg. 2006-ban aztán lemondott és kilépett az akkori elnök, így előbb ideiglenesen, majd a közgyűlésen megválasztott a tagság vezetőnek.

Kezdetekben a rendőrségnek nagy szüksége volt egy civilekből álló bűnmegelőzési szervezetre, amely azóta sem változott, most is van létjogosultságunk a közösségekben. Kiemelt stratégiai partnerük vagyunk, mert a polgárőrségnek nincs alternatívája. Tagjaink lakóhelyünk közrendjének megóvásáért, az állampolgárok életének, testi épségének, vagyonának és szubjektív biztonságérzetének védelme, valamint az egyének és közösségek életminőségének javítása érdekében tevékenykedtek és teszik dolgukat azóta is folyamatosan.

Gondolom azóta számos átalakuláson ment keresztül a szervezet, vannak törzstagok és jöttek újak, ifjoncok is. Hogyan áll össze most a dégi polgárőrség, kikből áll, hány tagot számlál?

– A 25 év alatt nagyon sok dégi lakos volt a polgárőrségünk tagja. Jelenleg 20 fős aktív létszámmal dolgozunk, önként, anyagi ellenszolgáltatás nélkül a közrend, közbiztonság érdekében. Tagjaink 80 százaléka valamilyen munkahelyen, alkalmazottként dolgozik, 20 százaléka pedig nyugdíjas. A teljes tagságunk átlagéletkora 50 év. Évek óta próbáljuk a fiatalságot is bevonni sorainkba kisebb-nagyobb sikerrel. Szoktam volt mondani: A polgárőrségből nem lehet megélni, sőt, még fizetni is kell a tagdíjat, de nem is erről szól ez a munka, hanem a szolgálatról! Az érettségihez kötelező 50 órás közösségi szolgálatot sokan teljesítették már nálunk. Nyolc középiskolával van együttműködési megállapodásunk, de sajnos többnyire az élet más fele viszi a fiatalokat. Mindemellett nagyon jó kapcsolatokat ápolunk a rendőrséggel, az önkormányzatunkkal, valamint a Fejér Vármegyei, és az Országos Polgárőr Szövetséggel. Megteszünk, amit lehet!

Ha már Polgárőrség, mindenképpen meg kell kérdeznem: Egy ilyen életút, mint az Öné – ha jól tudom buszsofőrként dolgozik –, hogyan kapcsolódott össze a Polgárőrséggel?

– Valóban, autóbuszvezető vagyok a Volánnál, több mint 28 éve. 1996-ban költöztünk feleségemmel Dégre a munkahelyünk miatt. Nejem a helyi általános iskolában dolgozik pedagógusként azóta is. Szinte minden szabadidőmet leköti a polgárőrség. Amellett, hogy az egyesületünket vezetem, személyem a Fejér Vármegyei Polgárőr Szövetség Küldöttje az OPSZ-be, szintén az FVPSZ Közlekedési Tagozatának vezetőségi tagja, Enyingi Járási koordinátor, az Enyingi Járási Önkéntes Mentőszervezet tagja is. Talán e feladatok miatt is lehet, hogy a rendelkezésemre álló éves szabadságaim, hosszú évek óta a polgárőrségre mennek el. Büszke vagyok az országos versenyeken elért kimagasló eredményeinkre is és hogy a munkámért számos elismerést és kitüntetést kaptam az elmúlt évek során.

Ahogy említette is önkéntes és áldozatos munka, mégis mi hatja önt és társait, hogy szabadidejüket is feláldozva szolgálják a közösségüket?

– Ez egy megmagyarázhatatlan megszállottság. Rendszerető ember vagyok a buszon, az egyesületben és a magánéletben is. Ahogy polgárőr berkeken belül sokan mondják: „Innen csak kihalni lehet!” Ha tudunk valakinek, valakiknek az önkéntes munkánkkal segíteni, mi egy „köszönöm”-nek is nagyon örülünk.

Mik a jövőbeni tervek: hogy látja, van jövője a Polgárőrségnek?

– A jövő a fiatalítás. Én megtettem amit megtehettem. Mindkét fiam polgárőr. 14 és 18 éves koruk között ifjúpolgárőrök voltak, ma pedig már rendes tagként vannak köztünk, sőt a nagyobbik már körzeti megbízott rendőrként dolgozik. Szerintem a polgárőr egyesületekre országunknak mindig is szüksége lesz!